/Az alább-, és a 3részes sorozat összességében leírtak, nem jelentenek állásfoglalást semmilyen elgondolás mellett, az egész csupán továbbszőtt szálak szubjektív összessége, mely mint önálló elmélet van itt levezetve. Természetesen jómagam a tudomány pártján állok, de azt azért el kell ismerni, világunk egésze nem fedhető le, csupán a tudomány kérdésekre adott, aktuális magyarázataival. (Ezért is szeretjük a Science Fiction filmeket/elbeszéléseket:) Erről bővebben a 3. részben írok, jó szórakozást és belemélyülést kívánok nektek! Hozzászólásokat természetesen várok, ha van kedvetek írni, vagy van észrevételetek./
 

    ..Térjünk vissza a zebránkra amit az oroszlán elkapott. A kérdés ez volt: Ha ennyire feltünő a zebra színe a homokszínű szavannán, miért lett fekete-fehér a zebra? Hogy az oroszlán könnyebben elkaphassa?
    Amikor először beszélgettem erről a témáról barátokkal, valamelyikük azt mondta: mert így fejlődött, tudod, evolúció. Az emberek javarésze beéri ezzel a válasszal és nem akarja megkeresni a valódi okát a jelenségnek, pedig bizonyos nézőpontokból fontos szerepe van ennek a jelentéktelennek tűnő kérdésnek. Úgy tartjuk hogy a természet semmit sem bíz a véletlenre, mindennek valami oka van. Az hogy a kaméleon vagy egyes rája-, polip fajok képesek színükben alkalmazkodni a környezetükhöz az a zsákmányszerzéssel, a relytőzködéssel áll szoros összefüggésben. Másképpen fogalmazva az élelemszerzés, a félelem és a túlélés miatt lettek képesek környezetükkel azonosulni. Ez teljesen közismert. De akkor mégis miért fekete-fehér a zebra? Hiszen nincsenek fekete-fehér tereptárgyak, növények a szavannán. Hogyan lehet mégis hogy ilyen lett az állat színe? Nem a környezetükhöz próbáltak azonosulni, hogy jobban védve legyenek? Nem.

     Az ő esetüben ugyanis nem felülről várható a támadás mely életüket veszélyezteti, nem madarak falják fel őket, az oroszlán vízszintes koordinátákon mozog. Ide tehát másik megtévesztési módra volt szükség. Mivel a zebrák közösségekben élnek, egymás mellett élik életüket, a kézenfekvő megtévesztési mód ha függőleges csíkokkal összezavarják az oroszlánokat, mikor azok ki szeretnének választani egy bizonyos példányt a sok közül. Az oroszlánokat megzavarja, összezavarja a csíkozás míg a zebrák együtt vannak. Ez a logikus magyarázat, de nem válasz a kérdésre. A helyes kérdés ez: hogyan lett az első zebra fekete-fehér, illetve mi késztette az ’első’ zebrákat arra hogy változzanak fekete-fehérré?

    Persze, mondhatják erre a tudósok hogy régen nem voltak csíkosak, aztán egyre csíkosabbak lettek, változott a környezetük, a génállományuk stb. De ez a vélemény a Nagy Egészet tekintve nem tűnik teljeskörű magyarázatnak. Egyik barátom azt mondta erre: „Nézünk például egy halcsapatot amelyben minden példány ezüst színű kivéve egyet amely valamely külső behatás vagy valamilyen természetes/kozmikus sugárzás hatására módosult génállományal született. Ezt a halat pl. sötétebb foltok borítják, amik a sötétebb tereptárgyak közelében is biztosítanak védelmet, akkor az a hal tovább él, később falják fel más ragadozók, mint a többi társát. Ezért nagyobb valószínűséggel adja tovább génjeit, mint a többi hal. Ebből pedig az követezik, hogy néhény év múlva túlnyomórészt ilyen színű halak alkotják majd ezt a csoportot. Tehát így műkődik leegyszerüsítve az evolúció.”

    Válasznak tökéletes volt de felmerült bennem egy kérdés: Hogy lehet hogy a nöstény halak ezt a foltos pasit választják majd az egészségesek helyett, hiszen ’mutációs’ elváltozások esetében inkább kirekesztik a csapat tagjai az ’abnormális’ egyedeket. A következő választ kaptam: „Azért mert az egészséges egyedek idejekorán meghalnak és nincs idejük a csajoknak válogatni, így a módosultak maradnak és idővel ők lesznek az életképesebbek, az ezüst színűek lesznek az elmaradottabbak. Ezután perifériára szorulnak és kipusztulnak, és csak foltos halak fogják alkotni azt a fajt."

    Tehát így működik a tudományos megközelítés. Képzeljük viszont el bolygónkat a világűrből. hatalmas bolygó, rengeteg faj, milliárdnyi élet. Több mint meglepő az a tény hogy ebben a percben minden faj tökéletes tudás birtokosa, elrelythetik magukat egymás elől, megváltoztathatják formájukat, színüket, becsaphatják vagy megtéveszthetik a többieket és mindezt teljesen szisztematikusan, mondhatni nagyon beidegződötten csinálják. És tökéletesen! Valyon miért? Akármelyik kis szegletét nézzük az élővilágnak a rendszerek tökéletesek, a természetben minden élőlény pontosan úgy jár el az életében, ahogyan tennie kell. Nem máshogy. Nincsenek félbeszakadt fonalak, nincsenek látványos hézagok. Alapvetően nagy az egyenlőség ha a tiszta és érintetlen természetet vesszük alapul. Hogy lehet ez? Ezek szerint világunk amelyben élünk az evolúció csúcsa? Tökéletes?

    Itt jön képbe a nézőpont, a mefigyelő személye. Emberi társadalmunk a Nagy Egészhez képest jelentéktelen, elenyésző. Már az általunk látható és leírható, galaxisokkal tarkított világegyetemünk szemszögéből is jelentéktelen az emberi faj éppúgy mint a Föld. És világegyetemünk sincs egyedül. A Nagy Egész szemszögéből az is jelentéktelen. (Ebben az értelmezésben persze, lesz szó olyan elméletekről, melyek alapjaiban rengetik meg a körülöttünk lévő rendszerek valósságáról alkotott képünket. De most maradjunk a személyes nézőpontnál.) Emberi társadalmunk is megosztott a tekintetben tökéletes-e Földünk és változatos élővilága. A természetet kutatók és a természetet tisztelők szerint ’tökéletesre van megteremtve’. (Persze tudom, hogy több tudós szerint nem az, szerintük sok faj nem tökéletes, köztük az ember sem, hibás anatómia, stb, de azért ha belegondolunk rájövünk, a Föld bármely időszakába megyünk is vissza, adott pillanatban a környezet és élőlények tökéletes összeilleszkedését találnánk valószínűleg. Akár a Júra korban, akár más korban.. erről később írnék.) Az átlagemberek szerint messze van a tökéletestől, a pesszimisták szerint a létező egyik legrosszabban ’megtervezett’ világ a miénk.

    Régebben volt egy elgondolásom miszerint a Föld a halál bolygója. Büntetés vagy valamilyen kísérlet, esetleg teljesen magától létező, értelmetlen és céltalan világ. Ha belegondolunk abba, hogy egyes baktériumok 'örök' életűek, nem fogjuk érteni mi miért nem fejlődtünk örök életűnek, főleg annak tükrében hogy egy baktériumot is élőlénynek tekintünk. Saját ’tudattal’ rendelkező lénynek.(?) Akárcsak mi? Akkor hogy-hogy mi nem élünk örökké? Nem ez lenne a logikus? Örök életű fejlettebb szervezeteknek kéne léteznie csupán a Földön. Ami ezt az elgondolásomat tovább súlyosbította az egy szóban összefoglalható: gyógyulás. Miért vagyunk megáldva a gyógyulás képességével ha életünk vége úgyis a halál? Tegyük fel hogy mi, emberek, nem tudunk gyógyulni, és látunk egy TV-sorozatot ahol a szuperhős szuperképessége az hogy velünk ellentétbe meg tudja gyógyítani saját magát. Öngyógyításra képes. Ez a képessége. Ebben a képzelt világban minden kisgyerek öngyógyító szuperhős akarna lenni. Térjünk vissza saját környezetünbe. Minden ember magától értetődőnek vesszi a gyógyulást. Pedig szerintem szuperképesség. Hihetetlent viszünk végbe vele. Miközben az élettelen tárgyak képtelenek állapotukat megváltoztatni, addig mi élőlények képesek vagyunk erre.

    Ha az élet egy számítógépes játék lenne, a gyógyulás folyamatának kifejlesztésére rengeteg időt és energiát kellene fordítani 'pazarolni' más tényezők és nézőpontok elhanyagolása mellett. Akkor a valóságban sem lehet ez másképp. Ki, Mi fektetne ekkora energiát a gyógyúlás-funkció kifejlesztésére ha a végén úgyis a halál vár ránk? Mi értelme lenne ha nem lenne célja? CÉL? Hmm.. Eszerint valakinek/valaminek haszna van abból a rövid időből, ami nekünk egy földi élet.

    Ezen a ponton az életről alkotott elmélet-rengetegünk egyik szálának végére jutottunk. Itt veszi kezdetét a gondolkozás. Nézzük mit tudunk biztosan: életünk hossza bele van égetve kromoszómáinkba. Tudósóknak sikerült egyes férgek esetében megtöbbszörözni életük hosszát, konkrétan sejtjeik élettartamát növelték azáltal hogy módosították a kromoszómák végein elhelyezkedő kicsiny időzítőket. Látszólag ez nem túl jelentőségteljes kísérlet, mégis sokat elárul lehetséges alkotóink, felügyelőink eszköztáráról. Ha hiszünk annak a megállapításnak, miszerint rövid életünk valamiféle kísérlet része, összeáll egyfajta stabil kép.. folyt köv.
 

    Kedves olvasók, kedves vendégeim!
Múlt héten elmaradt az új cikk bejegyzése, ezt megpróbálom úgy pótolni, hogy ezen a héten 2 bejegyzést teszek közzé mégpedig nem másról mint az Evolúcióról, az Életről és a Bolygónkról elgondolkodva, remélem izgalmasnak találjátok majd. Egy 3 részre tervezett blokk első részét olvassátok éppen. Kérdések nem lesznek most, de komment-eket a témában Nagy örömmel fogadok. Kellemes olvasást és együtt gondolkodást mindenkinek!

- (T.T.) Johnny -

    2002 egy esős délutánján otthon ültem a gépem előtt, egy természetfilmet néztem az egyik nemzetközi csatornán. Egy afrikai tájvédelmi körzet életét mutatta be ahogy az ilyen szavannás műsorokban lenni szokott, oroszlánokal, hiénákkal, zebrákkal.. Fotelembe süllyedve, szendvicset fogyasztva néztem ahogy egy nőstény oroszlán kerget egy kétségbeesett zebrát. Ahogy a terepjáró platóján rögzített operatőr megpróbálta nyomon követni az üldözést, a kép javarésze elmosódott. A szavanna növényzete is bezavart a jelenetbe. Amit mindíg tudtam hol tart és mit csinál, amit egyáltalán lehetett a pár másodperc alatt valóban észlelni az a zebra volt. Fekete-fehér csikozása elütött a szavanna homokszínétől. Kiváncsian néztem mi lesz az üldözés sorsa. Az eredmény nem okozott meglepetést, kis idő múlva az oroszlán elkapta a zebrát. A rövid eseménysorozatnak itt vége szakadt, mással folytatták a műsort, én azonban leragadtam egy kérdésnél. Ha ennyire feltünő a zebra színe a homokszínű szavannán, miért lett fekete-fehér a zebra? Hogy az oroszlán könnyebben elkaphassa? Természetesen nem ezért. És a helyes kérdés sem így hangzik.

    A válasznál először  fontosabb az ok és okozat szavak magyarázata, hiszen az élet értelmét kutató érdeklődésnek ez az igazi táptalaja. Az ok és okozat. Akció, reakció. Na igen, az emberi kíváncsiság alapvető forrása. Az ok és okozat gondolata ébresztette fel a kíváncsiságot bennünk, hogy mindenre magyarázatot találjunk ami körülöttünk folyik. Tudásunk hajnalától kísérletezünk, próbálkozunk, hogy megértsük annak a világnak a működését amelyben élünk. Tulajdonképpen az ok és okozat, az érdelődés kezdete volt tudásunk hajnala.

    A világon ma élő embereknek van egy nagyon kicsi százaléka akik szédületes sebességgel képesek a tudományt, és ezáltal civilizációnkant előrébb vinni, szintről szintre fejleszteni. Ők a szó legszorosabb értelmében zsenik a világ minden tájáról. Ők azok az emberek akik újítanak, feltalálnak, megoldanak és gondolkoznak a microbiológiától, a kémián át a kvantum fizikáig. Az ő fáklyájuk hordozza az emberiség életében, az ok és okozat lángját. De tényleg ez az ami mindenre fényt derít majd? Nehéz kérdés. Talán nem. Talán a hit a megoldás. Vagy a drogok vezetnek el abba tudatállapotba ahol kiléphetünk a valóságba? Vagy mégsem? Ezekre a kérdésekre próbálok meg választ adni írásomban a szabad gondolkodás jegyében. A bejegyzések tudományos és/vagy vallási tartalmait nem szeretném végleteig részletezni – mert talán nem is tudnám –, épp csak annyira amennyire az egyszerű megértés és olvashatóság diktálja. Írásom a gondolkodó-megfigyelő szemszögén keresztül szemléli a világot, és keres választ a legtitokzatosabb kérdésekre. Mi a létezés? Kik/mik vagyunk valójában?

    A világ megértéséhez nekifogva le kell szögeznünk egy tényt: Az, hogy világunk egy vallás, egy tudomány vagy egy pszihedelikus élmény szemszögéből van tanulmányozva nem jelenti azt hogy egymástól független kérdésekre keressük a választ. Minden a Nagy Egész része. Nem lehet azt mondani a Nagy Egészet kutatva, hogy jó, engem érdekel a tudomány, de a vallás nem, vagy hogy a más tudatállapot nem a valóság, azt inkább kihagyom. Írásaim értelmező elolvasásához nyílt szemléletre és széles látókörre van szükség. Ilyesformán remélem hogy ti, olvasók, gondolkozók megtaláljátok azokat a témákat amik igazán érdekelnek, azok válaszait, vagy ha nem is találtok konkrét választ akkor az ahhoz elvezető legfontosabb kérdések biztos táptalajt adnak a válaszig elvezető hosszú úton. Akkor nincs is más hátra minthogy mögé nézzünk titokzatos világunknak..

Kedves olvasók, egy viccesen érdekes kitérőt teszünk, a végén leírom eheti kérdésemet számotokra, amire választ várok, Humoros lesz! (a film megnézése nem feltétel a kérdés megválaszolásában)

Következő eszmefuttatásom értelmezéséhez viszont szükséges a következő film megtekintése:
"What the Bleep do We Know? Down the Rabbit Hole" avagy Mi a csudát tudunk a világról, értelmezve ez fizikusok és egy hit-csoport (nem hívnám szektának az eléggé negatív és nem is pontos megnevezés, tény hogy a KaBala-hit propaganda filmje ez:)) szemszögéből. /szó lesz itt fenyőfákról és csivava kutyákról is ;)/ Szórakoztató lesz ígérem, különösen ajánlom azoknak akik elhiszik azt a kutyulás-, és csúsztatástömeget amit a filmben láttak.

Mindössze azért írok egyáltalán véleményt erről a filmről, mert Science Fiction témakörbe tökéletes! A tudományosságot (Kvantumfizika ide vagy oda) és a realitást ez esetben mellőzni kell, de azért érdemes megnézni mert gondolatébresztő és mint film nem rossz, mint tudományos film viszont értelmezhetetlen még a laikusok szemében is.

Az elején szeretném tömören összefoglalni a filmben megszólaló, kvantum fizikával foglalkozó, részben (sajnos) valóban szakemberekből álló szereplők nézeteit, amit a film sugall, illetve amit egyfajta modern tényként hírdet (a tudomány köntösébe burkolva):

A filmben megszólalók szerint:
- Világunkat újfajta (most még eretneknek számító), szabályok irányítják, melyeket a kvantum fizika tud a legpontosabban körülírni.
- Környezetünk, azon belül is az anyagi részecskék, máshogy viselkednek, ha megfigyelik őket (mi megfigyeljük őket), illetve ha nem. Ha nem figyeljük meg őket, akkor valószínűségi 'hullám'-ként viselkednek, nem pedig (mondjuk) testként mint egy labda, ennél fogva szerintük akárhol lehetnek, ha nem nézi őket senki, illetve mindenhol is vannak egyszerre, ergo valószínűségi hullámokként léteznek, mint minden az univerzumban, mihelyst oda nézünk (na de hova?), onnantól már egy adott pontban találjuk csak meg pl azt a labdát ott a földön ahova esett. (na ezt majd kirészletezem.. mert ez például nagyon gyenge pontja a filmnek)
- Állítják azt tényként, hogy az agyunk oda-vissza képes haladni az időben, csak nem úgy szoktuk meg, illetve, hogy az agyunk csak azt képes látni, amiről tudja hogy létezik és hogy esélye van ott és akkor előfordulni, kivéve ha sokat gyakoroljuk a nem látható dolgok felfedezését. ( lásd Harry Potter :)
- Hiszik továbbá hogy világunk bölcsessége a közös tudat felismeréséhez vezető fejlődésünkön múlik, ha eljutunk ide, mindent magunk formálhatunk majd a világban illetve magunk (az agyunk szuperhálózata) leszünk a világ (most is az vagyunk csak nem találjuk a kapcsolatot:) és az időtlenség, ennek elérése a cél. Ezen a ponton jegyzem meg, hogy ami a film felvezetőjében bemutatásra kerül (Kopernikus-, Galilei-, materializmus-, tudomány-utalás stb..) az mind-mind összegyúrva alkotja az ő nézetüket, tehát a kvantum mechanikát leszámítva nem sok önálló 'ötletet' tudnak felmutatni..
- Stb, stb, stb..

Ennyit azoknak akik nem látták a filmet, most pedig személyes véleményem a filmről:

Tény, hogy ez a film első megtekintésre nagy hatással volt rám. Elsőre mindenkire azzal lesz valószínűleg, de ez leginkább a jó vágásnak, korrekt zenei aláfestésnek és elég jó marketing gépezetnek köszönhető. Ja, és persze Ki Ne szeretné ezt elhinni? :)
Nézzük például a valószínűséghullámokként létező világunkat.
Példával illusztrálom. Állok egy vulkán kráterének háttal és egyszer csak mögém esik egy izzó kődarab. : ) /micsoda szemléltetés,mi?:))/ Szóval, a film szerint ez a kö akárhol lehetne, amíg oda nem nézek és ha nem látja senki más. [ 1.] Agyunk számára nyílván sok helyen lehet ez a kő, hiszen nem tudjuk, honnan érkezett, milyen röppályát írt le, mekkora a súlya, milyen fizikai paraméterekkel, tulajdonságokkal bír, mekkora sebességgel érkezett stb.. Ha így értelmezzük amit mondanak így még helyes is lehetne. Információ hiányában (és az információkat feldolgozni képes tudás hiányában) ki tudna megállapítani bármit is. Ez életünk számtalan helyzetére igaz. De abban mi az újdonság? [ 2.] Továbbá, ha 60-an látnak mondjuk egy focimeccsen egy 'Kint volt!' helyzetet, nyílván mindkét csapat tagja azt mondja amit szeretne hinni, de ez nem jelenti azt, hogyha többen hiszik hogy nem volt kint a labda, akkor nem is volt kint! (Ez a filmben szereplő egyik legnagyobb csúsztatás) Az a labda egyetlen pályán haladt, és ezt nem befolyásolja semmilyen 'Megfigyelő' hite. Ez esetben vannak akiknek igazuk van, vannak akiknek nincs. Nem állíthatják magukat valódi fizikusnak azok, akik szerint a labda mondjuk ott sem volt : ) /kb ilyen kusza a film is/
Itt egy link arról, mit gondol erről Dr Nemtudoménkicsoda, aki szerepel a filmben.
Nézzétek meg, mit válaszol egy interjúban egy érdeklődő hölgy logikus kérdésére:
- "..hogy lehet hogy az itt jelen lévő többszáz ember a fenyőfát ugyanúgy fenyőfának, a csivava kutyát pedig ugyanúgy csivava kutyának látja?"
https://www.youtube.com/watch?v=_3UM5vuBW9s&feature=related
Naggyon jó! : ))) Ez kábé leírja hogy maguk sem tudják mit beszélnek, de szórakoztató!

A másik, agyunk nem mindenható, szabályokra épül, biológiára, neurológiára, kémiára. Aki tényleg komolyan veszi hogy visszafelé is élhetjük az életünket, az hívjon meg a múltban a szomorú sorsú WTC tornyok egyikében egy vacsorára.
A közös tudat gondolatköre sem újkeletű, elég sokat merít például a buddhizmus világából és inkább hit mint tudomány. Lehet a TV-ben vagy Youtube-on felvétel levitáló emberekről, gondolat olvasásról, egyéb manipulációkról, mégis azt hiszem David Copperfield nem véletlenül Illúzionista!
Ja, és ha a víz-molekulák rendeződése más és más is poharanként, nem mindegy ki áldja meg, ha a végén csak annyit mondunk: ez a Nemtudoménkinek az áldására létrejött forma. Ha más áldja meg?, akkor meg azé az a forma. Ha minden egyes vízmegáldás után ugyanaz a szerkezet jönne létre a világ különböző pontjain ugyanattól az illetőtől, az már érdekes lenne, de ez így eléggé snassz.
És hogy miért éppen a Kvantumfizika elméleteik alapja? Mert megfoghatatlan sok esetben, pont amire szükségük volt elméleteik alátámasztásához.
Azt pedig elfelejtik az alkotók hogy Alíz csodaországot csak álmodta! : )
Ennyit erről az egészről, nincs türelmem tovább cáfolni, pedig valódi szakemberektől is akartam idézni, de elég ebből ennyi..

Eheti kérdésem a következő:

Ki értette meg Dr. Nemtudoménkicsoda válaszát a fenyőfák és csivavák kérdésére? : )
Továbbá szerintetek mi köze a kérdéshez bolygónk pályamódosításának, duplikálódásának, laboratóriumi kvantumhatások előállításának, illetve hogy lehet hogy az emberek fele fenyőfát, a másik fele pedig csivavát lát? ( Ha így lenne, a parfüm boltban tyúkhúslevest ennénk, BritniiSzpírsz koncerten pedig Bruce Willis-nek éljeneznénk! De elég lenne egy nagy stadion, és mindenki azt látna a színpadon akit szeretne látni, sőt azt is hallaná! :)

(Azért nézzétek meg a filmet mert érdekes, nem akartam leszólni, de tényleg ne vegyétek komolyan..)
Várom válaszaitokat, Üdv, J.

---

What The Bleep Are You Talking About? :)

Eheti Extra, a szórakozásra vágyóknak!!!!!!! :D
Egy kis kritika/paródia a filmre! : https://www.youtube.com/watch?v=YKLfCbPVH5Y